Kislányunk nemrég töltötte be az ötödik életévét. Amióta elkezdett beszélni, figyelem, és lejegyzem, ami fontos és érdekes a nyelvfejlődés szempontjából.

Szeretnék felvillantani pár érdekes mozzanatot. Ezzel csupán a figyelmet  irányítanám rá arra, hogy a gyerekek magukban hordozzák az ősi nyelvet. Képesek érezni a gyököket, és akár a meglévő gyökökből új szót tudnak képezni.

Sára nagyon leleményes a szóalkotásban. Tavaly nyáron először látta a Tordai hasadékot. Lenyűgözte a látványa. Miután a hasadék már kikerült a látótávolságából, észrevett két másik hegyet egymás mellett. Kiáltott egy nagyot: -Né, hegyszakadás! Mennyire igaza van, hegyszakadásnak is nevezhetnénk a hasadékot.

Egyik délután karkötőt készített. Munkája befejeztével kereste az akasztót vagy kapcsot, hogy összeillessze, de nem lelte. Segítettem neki, találtunk a dobozban. Töprengett, hogy is nevezze. Nézte, és hirtelen jókedvre derült. Nana, mondta, itt egy akacs. Nekem nagyon tetszett, és a mai napig is tetszik ez a szó. Azóta is így hívjuk.

Kis drágánk fürdés után nagyon dörzsölte a szemét. Úgy érezte, szempilla ment bele. Rám nézett, és kijelentette, hogy ő félhomályszemű. Azzal a szemével nem látott jól, mennyire feltalálta magát, és mennyire kifejező volt az általa használt fogalom.

Ha számolni kell, még mindig egyszerűbb neki úgy mondani, hogy: egyedik, kettedik, hármadik, négyedik stb. Neki így okszerűbb, mintha a nyelv súgná neki a megoldásokat. És így vagyunk a személyes névmások ragos alakjával. Nem azt használja, hogy vele, hanem ővel.

Nekem egy áldás, hogy végig követhetem Sára nyelvfejlődését. Öröm minden egyes nap, hogy hallgathatom tündéri hangját és okos beszédét. 

Már nem egyszer hallottam, hogy a magyar megfelelő nem igazán jelzi az idegen nyelvből átvett szó jelentését. Miért nem fogadjuk el azt, ami magyar, ami a miénk? Hajt minket a divat? Miért jobb az idegen szó? Mert mások is úgy mondják?

Ha megfordítjuk ezt a jelenséget, és az angol nyelvben látnánk magyar szavainkat torzítva, mit szólnánk? Tetszene?

Az angolok és a franciák is nagyon vigyáznak nyelvük tisztaságára, nem engedik betolakodni nyelvükbe az idegen elemeket. Jól teszik, hiszen minden nyelv a maga nemében szép, óvni kell őket a keveredéstől.

Most kiemelek egy példát az átvett idegen szavak közül.

Vegyük a mentálhigiéné szót. Még kiejteni is nehéz, mégis ezt használja a társadalom. Vajon miért? Azért mert így hallja, így sajátította el? Több mint valószínű,  ez az elsődleges ok. Jó volna tudni, ki hogy fordítaná le ezt a szót. Ki mit ért ezalatt? Valójában tudjuk, miről van szó, vagy csak sejtjük? Nem mindegy.

Összetett szó, mely a mentál és higiéné szóból áll. Mentál jelentése szellemi, gondolati, értelmi és a higiéné szó jelentése egészség, egészségtan, tisztaság. Ha szó szerint fordítjuk szellemi egészség(tan) vagy tisztaság. Ebből viszont sokat nem tudtunk meg. Magyar nyelvre ebben a formában nem ültethető át.

Anyanyelvünk ennél sokkal pontosabb, kifejezőbb. Magyarul lelki-szellemi tisztultság, lelki-szellemi állapotvédelem, a lelki élet egészségtana. A lelki szóban pedig benne van az érzelem is.

Elszomorító, hogy az idegen szavakat szemrebbenés nélkül átvesszük. Ez a legkényelmesebb. Nem mondhatjuk el, hogy azért használjuk az átvett fogalmat, mert az idegen nyelv pontosabb. A fentebb említett példa megcáfolja. Attól, hogy szakszó, nem kell más nyelven megnevezni. Gondoljunk picikét a gyerekekre. Mennyire értik beszédünket? Nem lenne könnyebb a megértés, ha szépen magyarul megnevezzük azt, amit nyelvünkön is el lehet(ne) mondani?

A magyar nyelv régen a tudás, tudomány nyelve volt. Lehetne ma is, ha erre odafigyelnénk, és ezt az igényünket kifejeznénk.

Az idegen szavak – melyek egyre jobban elárasztják nyelvünket – kiszorítják a sok magyar szóárnyalatot a használatból.

Mit tehetünk ez ellen?

Molnos Angéla, a Magyarító könyvecske (ötödik javított, átdolgozott kiadás, 2005) bevezetőjében írja, hogy gondolkodjunk magyarul, érezzünk rá az idegenségekre, és találjuk meg a szép, helyes, szabatos magyar szót vagy kifejezést.

Vizsgáljunk meg pár idegen, nyelvünkben jelenlevő szót.

Vegyük először az aktuális szót. Köztudott, hogy a latin nyelvből került át, eredeti alakja: actualis. Az átvett szó hangalakja ugyanaz, a különbség csupán annyi, hogy magyar helyesírással írjuk. Ha fellapozzuk a könyvecskét, megfigyelhetjük, hogy az aktuális szó 20 magyar szóárnyalatot szorít ki nyelvünkből. Helyette a szerző az alábbiakat javasolja: időszerű, korszerű, mai, napirenden levő, napi jelentőségű, mostani, jelen, jelenlegi, ez idő szerinti, amiről most szó van, fennálló, meglévő, tényleges (állapot), érdekes, szükséges, esedékes, megoldásra váró, pillanatnyi, alkalmi, múlékony értékű.

Erről a jelenségről úgy vélekedik Molnos Angéla, hogy minél több szép magyar szó kerül a nyelvhasználaton kívül, annál semmitmondóbb az áthúzott szó, és annál jobban veszélyezteti nyelvünket. Az idegen szó tompítja nyelvérzékünket, elszínteleníti kifejezőképességünket, gátolja gondolataink, érzéseink kibontakozását.

Egy másik példa a dekupázs francia eredetű szó. Eredeti alakja: decoupage. Ezt a szót  kiejtés szerint írjuk, így még jobban eltorzul az alakja nyelvünkben. A szó nem szerepel az ötödik kiadásban, de a készülő hatodik kiadásba bevettük (a szerkesztők). Helyette ajánljuk a következőket: asztalkendő ragasztás v. nyomat v. díszítés.

 Gondoltunk arra valaha, hogy ennyire megbénítja nyelvünk működését a másik nyelvből átvett szó? Tudtuk, hogy milyen színesen képes nyelvünk arra, hogy kifejezzük magunkat?

 Ha erre odafigyelünk, máris tettünk valamit anyanyelvünkért. 

Sára első könyvét egy éves korában kapta karácsonyra. Nagyon lekötötte a színes képes kemény lapú könyv. Ismerkedett az állatokkal, aztán az őt körülvevő tárgyakkal. Mondogatta ügyesen utánunk a szavakat, rámutatott a képre és kérte, kérte, hogy mondjuk, melyik mi az.

Altatáskor sokat énekeltem neki, aztán egy idő után arra kért, hagyjam abba. Ekkor elkezdtem mesélni kitalált történeteket, melyekbe beleszőttem a mindennapjainkat. Nagyokat nevettünk, jókat mókáztunk, ugyanis Sára bekapcsolódott. Mondott egy szót, és én beleszőttem. Így már ketten meséltünk. Amikor ezt is kimerítettük, akkor előkerültek a könyvek.

 Az első mesék közt ott volt a kismalac. Ezt hallotta kicsi mamájától. Aztán megvettem neki a „Vidám mesék” című könyvet. A rövidebb meséket olvastam belőle. Szépen ügyesen elmesélte, hogy miről szól a már ismert mese.

Másfél éves korától, pedig elkezdtünk Ringatóra járni. Itt szerettük meg a dalocskákat, mondókákat és a hangszereket: a citerát, a hegedűt, a furulyát, az acélháromszöget. Játszani is nagyon jó volt. Itthon sokszor kérte, hogy ringatózzunk. Zsuzsi néninek köszönhetően rabul ejtett minket a ringató mesés világa, és nemcsak ez a világ, hanem a könyvtár is. A ringató foglalkozások kezdetben a könyvtárban voltak, aztán megváltozott a helyszín. De Sára annyira ragaszkodott a helyhez, hogy húzott a kapualj felé, amikor arra sétáltunk. Így bementünk, beiratkoztunk, és az óta oda is járunk.

Meselemezeket vettünk, hogy az általunk fontosnak és jónak vélt mesékkel ismerkedjen. Nem ültettük le soha csak úgy a képernyő elé, hogy bámulja, nézze, ami benne van. Kapott a nővéreméktől egy Bogyó és Babóca meselemezt. Az elején hiába tettem be neki, nem kötötte le, kérte, hogy tegyek más mesét. Aztán megtört a jég, és megszerette Bogyóékat.

Egyik alkalommal, amikor a könyvesboltban jártunk, felfedezte a polcon a Bogyó és Babóca sorozatkönyveket. Nagyon megörült, egyet leemelt a polcról, kérte, vegyem meg. Nem értettem az elején, miért is ragaszkodik ennyire ehhez a meséhez. Aztán rájöttem. A szép színes lapok, az egyszerű, érthető kis gondolatok, a bűbájosnál bűbájosabb szereplők rabul ejtették. Minden egyes oldalt végig tanulmányozott olvasás közben, és záporoztak a kérdések. Gondolkodtatta, lekötötte, beleélte magát a szereplők helyébe. Addig meg nem álltunk, amíg meg nem vettük az összes sorozatot, szerre. Mindegyik könyvben volt valami izgalmas, érdekes. Bogyóékkal párhuzamosan olvastuk Micimackót. Sára egyszerűen Misának nevezte el. Két és fél évesen a kép alapján elkezdett mesélni. Este mi olvastunk neki, reggel, felkelés után ő olvasott nekünk. Lejegyeztem egyet. Íme:

„Zsebibaba felkelt. Kijött. Mamaaaa. Eltűnt. Facimbalom elvette nyuszika. Tigris bebújt. Kiugrott belőle Tigris a dobozából. Zsebibaba szalad. Tigris ugrál, eldől. Labda. Malacka, Zsebibaba és Füles táncolnak. Tolja haza Füles, ezt (mutatja a a képen). Ládika, Füles hazavitte. Fuss el véle, Sájika vendége. Há (így szólította magát) ügyes, olvasott.”

Kicsi korától kezdve, amióta megszületett, fontosnak tartom, hogy a lehető legtisztábban ismerkedjen anyanyelvével. Meseolvasás közben, ahol szükséges átfogalmazom a mondatokat rövidebbre. Kicserélem az idegen szavakat magyarra. Kijavítom a rosszul megszerkesztett mondatokat. Ez főleg azokra a mesékre érvényes, melyeket idegen nyelvről fordítanak magyarra. Ami örvendetes, hogy apa is ezt teszi. Egyik este, amikor mesét olvasott, tettem-vettem a szobában. Akarva akaratlan nyakon csíptem a kerékpár szót. Tudtam, hogy a könyvben az idegen megfelelője szerepelt.

Nekem sokat jelent, hogy mindketten egy úton vezetjük kislányunkat.

Kislányunk Sára, három évet töltött karácsony havában. Védőnőnk a három éves szintfelmérésen nagyon elégedett volt. Be is írta a könyvecskébe, hogy Sára szépen beszél.
Az első hangok hallatán kíváncsian figyeltem Sára beszédfejlődését. Érdekességként az első szavait megfordítva mondta, mint például: po (hopp), páh (háp), pe (csepp), pé (szép), lapát (pa), Ta (Nap), zí (víz), gőb (bőg), för (röf), seh (hess), zsi (rizs), tacs (csat). Emellett hangokat, szótagokat is felcserélt: pacsu (papucs), feszkik (fekszik), testálopó (testápoló), rózsiszan (rózsaszín), pakkot (pattog), hápisz (hápci), hanat (hangya). Nyelvünkre jellemző a szavak megfordíthatósága. Nagyon sok olyan gyökünk van, mely megfordítható, és még a jelentés is megmarad (pl. göb-bog, zsugorodik-guzsorodik, kecsély-csekély, facsar-csavar, cseveg-fecseg, mosolyog-somolyog).
Alkotott egyedi szavakat is: csipicső (csíptető), tuámi (tulipán), házel (elefánt), tabuda (add ide), topoto (foltoz), villangos (villamos), pajé (apa), nanaka (anya), Há (Sára), levósa (levonós), Igu (Ildikó), fengen (fenék), tánzen (táncol), éngen (ének), festeny (festmény), kupája (feje), pücsüke (prücsök), szitaajtó (szitakötő), varjag (károg). Ezek közül a „kupája" szót kellett körbejárnom. Sárától akkor hallottam először, amikor etettük a macskánkat, Kormost. Véletlenül a fejére pottyant az étel. Ekkor szólalt meg Sára, hogy vigyázzak, ne essen az étel a „kupájára". Ránéztem, rácsodálkoztam, hiszen olyan szó hangzott el, amit Sára tőlünk nem hallott, és szerintem mástól sem hallhatta. Gondolkodtam és mielőtt kinyitottam volna bármilyen szótárt, eszembe jutott a „Kupán váglak" mondás. A kúp, kop(onya) szavunk fejet is jelent. Sára segítségével előkerült egy régi szavunk. Örültem neki.
Gyermekeinkben ott rejlik ősi nyelvünk, csak figyelnünk kell rá. Kislányom a szavak rövid alakját is mondogatja. Ez a tömörebb, az ősibb. Például a pocak helyett „poc"-ot mond. Vidáman újságolta, hogy nő a poca, és mindjárt kibújik a kisbaba.
Ha visszalapozom a kis mindentudó füzetem, megtudom, hogy éppen egy évvel ezelőtt tört ki belőle hirtelen az első mondat: „Mama, deje ká csücsü!" Hívta mamát kávézni. Olyan édesen mondta, és olyan gyorsan. Innentől kezdve ugrásszerűen fejlődött a beszéde. A szavak első szótagját, gyökét mondogatta másfél évesen: zá (zsák), ká (kád), paszu (paszuly), sze (szembe), já (láb), jé (kéz), kengu (kenguru), ete (egyszer), ha (haza). Két évesen már az egész szót hallhattuk tőle: tessé (tessék), hoppá, Kiga (Kinga), atal (asztal), koka (kocka), bajé (banán), kubi (krumpli). Nemcsak kimondta, hanem mondatba is foglalta.
Jó hatással van rá a mondóka, a mese, az ének. Mai napig szereti a könyveket. Nemcsak szereti, hanem vigyáz is rájuk. Egymás után olvastatja az általa kiválasztott meséket, mondókákat, dalocskákat. Mellette én is újból gyereknek érzem magam. Együtt fedezzük fel a világot.

2012 magvető (október) havának 6-7 napján Budaörsön, a Czuczor- Fogarasi Tanácskozáson (www.czf.hu) előadást tartok Anyanyelvápolás és nyelvvédelem címmel.

Hazautazásomkor megkérdezték tőlem, tudom-e mit jelent a gurgyé. Első hallásra nem gurgyét, hanem purgyét értettem. Közben kiderült, gurgyéról volt szó. Nem tudtam a jelentését. Elmondták nekem, hogy a gurgyé nagy, vastag, összekúszálódott gaz vagy burján. A burjánt ismertem, és közben felfedeztem a két szó gurgyé-burján közti hangalaki és jelentésbeli rokonságot a gur-bur gyökökben. A gurgyét gurdalynak, gurdénak, gurdonnak, gordonnak, górónak, (kórónak) gurgyalnak is mondják. Szatmárvidéki és erdélyi tájszó. Hajdú-Biharban pedig gurdin.

Vizsgáljuk meg a Czuczor-Fogarasi nagyszótár segítségével a gyökök jelentését. Először a gurgyé gur gyökét. A gur elvont gyök, melyből a  gurdaly, gurdély, gurdon valamint a  gurul, gurít, gurgat származékok erednek. Rokon a gor, gör gyökökkel.

A gurdély vagy gurdaly szurdok, zúg, rejtekhely. A gurdon pedig tüskés, bokros, szúrós gazos vadon. A gor hangutánzó gyök, melyből gordó, gordon, goromba, gorzs erednek. A vastag, durva, nyers, erős hang és tulajdonság fogalmai rejlenek benne. Egy a vékonyhangú gör gyökkel, honnan gornyad (görnyed), gorzsad (görzsed), gorba, gurba (görbe) származnak. Rokon ez utóbbiaknál a korhad ige gyökével. 

 Nézzük meg a továbbiakban a burjány, burián bur gyökét. Burj elvont törzse a burjad, burján szavaknak, és származékaiknak. Gyöke bur azonos a fedést, takarást jelentő bor (borít) gyökkel. Képzésre hasonló a sarj, marj, tarj, surj, fürj, cserj szavakhoz.

A burján parlagon heverő leginkább kövér televény földet ellepő, sűrűen benövő „gyim-gyom”, „giz-gaz” féle növények. A vele rokon bor elvont gyök több külön családot képező származékai: erős, rengő, mély hangot utánoz a borbora, v. barbora, bordó hangszerek neveiben; takarót, födőt jelent ezekben: ború, borul, borít, borong, borda, borona; A bor gyökváltozata: bur, p. a burok, burkol, burjány származékokban. Metszésre, hasításra vonatkozik a borotva, borázda, s rokonai bar, ber, melyekből barkóca, berec származtak. Jelent valami gömbölyűt a bors, borsó, boróka szókban.

Összegzésként kiderült, mit is jelent a gurgyé, és újból bebizonyosodott nyelvünk árnyaltsága, gazdag szókincse.

Egy hét múlva, 2012 áldás havának első napján előadást tartok anyanyelvünk védelméről.

www.erdelyhon.hu/fesztival.html

Idegen szavak, nevek helytelenül, rossz formában terjednek anyanyelvünkben, melyek sajnos a nyilvánosságban hangzanak el.

Ennél még súlyosabb, ha magyar szavainkat idegenre cseréljük. No, de tudjuk egyáltalán, melyik magyar s melyik idegen? Fogódzót jelentene a gyök és a gyökrendszer ismerete. Sajnos ezt nem tanítják. Tény, hogy nyelvünkbe betolakodott jövevényszavaink ott díszelegnek mindennapjainkban. Aki nem néz utána, vagy aki nem is tudja, hogy utána kellene nézzen, egy az egyben elfogadja és használja.

Először is az oktatás területén kellene szétnézni. Már az elemi tanodákban tömik a gyermekek fejét az idegen szavakkal, kifejezésekkel. A tanító, tanár is példa a tanulók számára. Ha ők nem beszélnek szépen magyarul, a gyerekek sem fogják megismerni kellően anyanyelvüket. Jómagam fontosnak tartom, hogy a lehető legtisztábban beszéljek magyarul. Környezetemben általában azt tapasztalom, ha valamit magyarul mondok, pl. falpapír, akkor visszakérdeznek, hogy tapéta? Tehát értik mit mondok, de mégsem ismerik a tapéta szó magyar megfelelőjét.

Anyanyelv használatomra évekkel ezelőtt én sem figyeltem, mert nem tudtam, hogy nem beszélek szépen magyarul. Molnos Angéla fedeztette fel velem, milyen is a tiszta magyar nyelv. Mai napig hálás vagyok neki. Egyik kiadványában a Szent és sérthetetlen címűben három magyar nyelvet különböztet meg: a latin-magyart, a zagyvanyelvet és a tiszta magyar nyelvet. A Hunglish szónak találó magyar megfelelőjét, a zagyvanyelvet, Molnos Angéla találta ki, amely magyarra torzított latin, angol szót jelent. Az angolból átvett szavak, nemcsak kiejtésben, helyesírásban torzulnak el, hanem eltérő jelentések is ragadnak rájuk — írja Molnos Angéla.

 Íme néhány példa a zagyvanyelv világából. Az angol nyelv a számítógép nyelvezet okán eléggé teret hódított anyanyelvünkben. Fiatalok körében közismert szó már a lájkol. Elképesztő, hogy már dalszövegben is szerepel. Helyettesíthetjük a tetszik, kedvel szavakkal. Örömömre, láttam olyan oldalt, ahol a „tetszik”-re kellett kattintani. Nagyon tetszett. Nemcsak az angol szavak, hanem a magyartalanságok is terjednek. Helytelen, ha azt mondja az édesanya gyerekéről, hogy bealudt. Ennek így semmi értelme, mert ez nem azt jelenti, hogy elaludt. Jobb volna, az utóbbit mondani. Észre sem vesszük az idegen nyelvi gondolkodást, amikor azt mondjuk, hogy tájékoztatást ad, fordításra kerül, segítséget nyújt. Egy szóval is ki tudjuk fejezni: tájékoztat, lefordít, segít.

Hallgatván nemrég az egyik hangcsatornát — a magyar nyelv napja kapcsán — elhangzott, hogy nyelvünk nem tartozik a veszélyeztetett nyelvek közé. Az írásomban felsorolt tények is igazolják nyelvünk veszélyeztetettségét. Tegyünk érte, hogy nyelvünk visszanyerje régi arcát!

Befejezésként, hadd idézzem Molnos Angéla intelmét: „Lényegében azt ajánlom, hogy mindegyikünk állandóan figyeljen oda nyelvezetére, amikor beszél, és ne csupán a mondanivalójára összpontosítson vagy a személyre, aki mondja. Ha vissza akarjuk hozni a tiszta magyar nyelv használatát, akkor nincs más út, minthogy közösen vállaljuk ezt a nagy önfegyelmet és kitartást igénylő munkát. Mindaddig folytatnunk kell, amíg meg nem fordul a jelenleg uralkodó lélekbágyasztó, életünk és jövőnk alapjait bomlasztó nyelvi divat. Csak az út kezdete nehéz. Később mind könnyebb lesz, és a magyar nyelv sokszorosan megajándékoz minket kitartó erőfeszítéseinkért. Hiszem, hogy képesek vagyunk erre.”