Fedezzük fel együtt csodás, okos nyelvünket!

Anyanyelvünkről, anyanyelvünkért

Anyanyelvünkről, anyanyelvünkért

Gyökeink fénye

2016. december 28. - SáraCsillag

A Czuczor-Fogarasi nagyszótár segítségével tanulmányozhatjuk ősi nyelvünket. Felfedezhetjük azokat a rejtett területeket, melyekkel nem találkozhatunk a tanházakban, mivel nem ebben a szellemben tanítják anyanyelvünket.

Nyelvünk az évek folyamán elvesztette hangalakjának, szókincsének, nyelvtanának, az egész szerkezetének, rendszerének tisztaságát.

Hogyan történhetett ilyen? Miért nem tudatosul ez bennünk? Hogy jobban lássunk,  példával szemléltetem.

Magyar Adorján Az ősműveltség című könyvét olvasva figyeltem fel pár olyan jelenségre, mely a hangalak, pontosabban a gyökszó elhomályosulására vagy torzulására utal. Ennek okán, a máskép(p) írt szavaknak nem „látjuk”, nem érzékeljük a gyökeit. Például a szaggat szóban a gyök nem a „szag” hanem a „szak”, ugyanis szakaszokra bontunk, osztunk valamit. Ha valaki a szaggat alapján szeretné fürkészni eme szó tövét és annak jelentését, akkor zsákutcába jut. Hasonló példa a nyaggat, faggat, lélegzik. Ezekben a szavakban is a zöngétlen „k” hang a „g” hatására zöngéssé vált. Ezzel nem is lenne gond, hiszen kiejtéskor a mássalhangzók egymásra hatnak. Azzal van a baj, hogy ezeket a hasonulás következtében így írjuk. Nem lehet ezt a szabályt általánosítani, mert vannak kivételek. Például a „különben” szót vizsgálva kiejtéskor így módosul: külömben, a b hatására az n-ből m, ajakhang lesz. Amikor leírjuk, akkor megtartjuk az eredeti formát. Ez kellene történjen minden egyes ilyen változás esetében. A másképp, tulajdonképp szavakban a p kettőződött, szintén a kiejtés hatására, holott a kép ezáltal nagyon elhomályosul, hiszen képp lesz belőle. A lélegzik szót megfigyelve nem érzékeljük, hogy a léleg lélek.

 

A felsoroltak közük vegyük górcső alá a faggat szavunkat. Elemeire bontva fag-gat, szótő (gyök) és a gyakorító képző (gyök).

A fag szó számomra nem mond sokat. De ha a szó teljes értelmét nézem akkor ráébredek arra, hogy fak-gat eredetileg és nem fag-gat. 

A Czuczor-Fogarasi szótár szerzői szerint a faggat címszónál ez olvasható:

jobban: FAKGAT, (fak-gat) áth. és gyakoritó, m. faggat-tam.

Eredeti ért. úgy szorít, szorongat, nyomkod valamit, hogy fakadni legyen kénytelen. Faggatni a halhólyagokat, a hupolyagokat, a szőlőszemeket.

Átv. ért. 1) gyötör, kinoz. Addig faggatták, mig megdöglött. Agyon faggatni valakit v. valamit. Nem jó a kölykes medvének fiát faggatni (Km.); 2) erősen vallat, mindent elkövet, hogy valamit kitudakoljon. Akármint faggatták, el nem árulá czinkostársait. Mindent megvallok, csak ne faggassatok. V. ö. FAKAD.

 

 

A faggat szó eredeti értelme már a mi szóhasználatunkban elhomályosult. Inkább az átvitt értelmet használjuk: vallat, mindent elkövet, hogy kitudakoljon valamit.

A fak gyök értelmét nézve az alábbiakat olvashatjuk a Czuczor-Fogarasi szótárban:

 

Elvont gyök, mely fak-ad, fak-aszt, fag-gat, (fak-gat) stb. származékokban él.

Eredeti értelménél fogva jelent nagy bőség vagy teljesség miatti kitörést, ömlést. Természeti hangutánzó szó, s mind értelemben, mind hangban rokon vele a puk (pukkan, pukkad stb. szókban levő) gyök, csakhogy ez erősebb hangú és jelentésű.

 

Nyomon követhető a szótárban levő magyarázatok segítségével, hogy régi helyesírásunkban a faggat szavunkat fakgat-ként jegyezték. Valószínű, hogy a zöngétlen k a zöngés g hatására kiejtésben zöngéssé vált. Ezt a részleges hasonulást írásban is jelöljük. Pedig egyszerűbb lenne, ha az ilyen kiejtésbeli változások nem vonnák maga után az írásban való jelölést is. Vannak kivételek, mint például a színpad, melyben az n foghang a p ajakhang hatására m-nek ejtődik, de ezt írásban nem jelöljük.

Sokkal követhetőbb lenne a nyelvünk mind helyesírás mind pedig a gyökeink megtartása szempontjából, ha a helyesíràs nem módosulna ilyen esetekben.

Nyelvében él a nemzet

Szakács Gábor Nyelvében él a nemzet című írásában velem beszélget a Molnos Angéla Alapítvány tevékenységéről, anyanyelvünk jelenlegi helyzetéről, a nyelvromlásról, és hogy mit tehetünk nyelvünkért. Az írás a Magyar Demokrata hetilapban jelent meg 2016. Magvető havának ötödik napján.

 

http://molnosangela-nyelvunkert.hu/pdf/GOI-2016.pdf

 

A magyar műveltség napján

Kis visszatekintő

A magyar műveltség napját 1989 óta ünnepeljük fergeteg (január) havának 22-dik napján, annak emlékére, hogy –a kézirat tanúsága szerint –Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos emlékezések alkalmat adnak, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988 karácsony havában ülésükön tett felhívást, és 1989 fergeteg (január) havában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot, és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot.

Miért műveltség és nem kultúra?

A kultúra latinul cultura, a colo, colere, azaz „művelni” igéből származik. .Eredetileg a föld megművelését jelentette. A kultúra kifejezés általános értelemben egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összességét jelenti. Az emléknap kultúra szava tehát más nyelvből, a latin nyelvből átvett szó. Ha tisztán magyarul szeretnénk megnevezni ezt az ünnepünket, akkor azt mondhatnánk, hogy A magyar műveltség napja. Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjében (hatodik átdolgozott, bővített kiadás, Debrecen, 2015) a kultúra idegen szó helyett kilenc magyar megfelelő szerepel: (köz)műveltség, lelki és szellemi élet, (meg)művelés, művelődési kör; hagyományok összessége; termelés, termesztett növény, ültetvény, művelt terület. Használjuk bátran, éljünk nyelvünk adta lehetőségekkel.

Kölcsey Ferenc A magyar nyelv ügyében című 1833-ban tartott országgyűlési beszédének összefoglalását Molnos Angéla a Megmaradásunkért, a magyar nyelv ügyében (Kiadta a Molnos Angéla Közhasznú Alapítvány, Debrecen, 2010) című könyvében részben saját szavaival, részben idézetekkel (Radnai Rezső, 1898) ismerteti:

Ha az ókori Róma hatalma csúcspontján állna, és mi mint egy meghódított gyarmat folyamodnánk a római tanácshoz avégett, hogy megszabadulhassunk nyelvünktől, akkor megérteném a választ, amit a főrendek adtak a magyar nyelv ügyében. Azzal érvelnek, hogy nyolc százada van összekötve a latin nyelv a magyar nemzettel. Sok érdek kapcsolódik ehhez, és ezért eltörléséhez, megváltoztatásához előbb meg kell vizsgálni a kívánság eredetét, kiterjedését, megvalósíthatóságát és az említett érdekekkel való egyeztetésének lehetőségét…

Én más érdeket nem ismerek, mint azt, hogy mi magyarok vagyunk, független, önálló nemzet akarunk lenni, tulajdon nyelvünkkel kívánunk élni. A nemzettel együtt született kívánságunk eredete. Azt hosszasan kutatni akarni nem más, mint puszta ürügy a további halasztásra. Természetesen kívánságunk kiterjedése nem lehet sem több, sem kevesebb, mint a magyar nemzet és ország, mint a kormány minden ágának határa. A megvalósításnak nincs semmi akadálya, hiszen mindnyájan tudunk magyarul beszélni.

Azt mondják továbbá a főrendek, lassan kell haladni, nem kell erőszakolni ezen lépést. De hát nem elég lassúság-e 43 év óta küzdenünk a nyelvért, és még most sem lennünk ott, hol lennünk kellene, s hol lenni akarnánk? Azonban a főrendek talán a lassúság gondolatát századokhoz kötik. Én nem így látom, hiszen tízszer, százszor lassabban haladtunk, mint kellett volna.

A főrendek azt mondják: annyi sok száz év óta a latin nyelv használata nem veszedelmeztette anyanyelvünk elsőbbségét és hathatóságát.

Tekintetes Rendek, mit véljek egy ilyen az egész nemzet tapasztalásával ellentétes állításról? Hát talán nem volt mindig elsőbbsége a latin nyelvnek? Anyanyelvünknek belső tulajdonságainál fogva Európa leghíresebb nyelvei mellett sincs miért szégyenkeznie, mégis hátra kellett maradnia. S emiatt hol áll egész tudományos műveltségünk és szépirodalmunk? Még a dánok és svédek parányi irodalma is előbb van a miénknél.

„És miért? Azért, mert járomba vetették nyelvünket; mert eltapodták, mert csúfot csináltak azon szerencsétlenekből, kik hazafiúságtól vezéreltetvén, ezen nyelv kiművelésére adták magokat. Én tudom, én igen is jól tudom, Tekintetes Rendek! Húsz év óta futom az írói pályát, és szenvedtem nem csak megvettetést, hátratételt, szegénységet, sőt üldöztetést is, mivel a nyelvet becsülni, mivel néhány társammal annak kiművelését czélba venni bátor valék. És még sincsen itt az idő, hogy nyelvünket felszabadítsuk?” (55-56 oldal)

Nem méltán kívánhatóak-e, hogy ne szegezzék magokat az ellem, a miért az őket megelőzött nagyok élni és halni dicsőségnek tartották. (57. oldal) – „Az elkeserített hazafiúság érzelmei nagy jogokat adnak, csak erős kebelben lángoljanak.”

Sokszor hallottam itt erkölcsi erőről szót ejteni. Ezen pillanatban szólítom fel a Tekintetes Rendeket ezen erőt kifejteni, s úgy vélem, nem hiába, mert én is, ki egyike vagyok a leggyengébbeknek, nyilvánosan és egyenesen kimondom, „előbb fog e kebel megrepedni, mintsem a nemzeti nyelvre nézve tett kívánságtól egy pillantásig is elálljak,” (58. oldal)

Nyomon követve Kölcsey országházi beszédét, elgondolkodhatunk azon, mennyire időtálló minden szava, mely nyelvünk akkori helyzetéről számol be. Köztudott, hogy most már nemcsak a latin, hanem főként az angol nyelvből átvett szavak és kifejezések uralják nyelvünket. Mindannyiunkat arra buzdít, hogy álljunk ki nyelvünk mellett, hiszen anyanyelvünk csakis így maradhat fenn.

Magyarító könyvecske

Karácsony havának 17-dik napján napvilágot látott a Magyarító Könyvecske hatodik bővített, átdolgozott kiadása.

Kit érdekelhet a MAGYARÍTÓ KÖNYVECSKE?

Elsősorban minden igényes, gondolatait pontosabban, választékosan és árnyaltan kifejezni akaró embert: pl. közírót, újságírót, tanárt, oktatót, közéleti szereplőt, aki a munkája során közérthetően akar beszélni, írni.

Tágabb értelemben minden magyarul beszélőt, írót és olvasót, mert a mindennapokban olyan idegen szavak szótáraként tudják használni, amely könnyen forgatható, kisméretű, bővebb (szakmai) magyarázatok nélküli.

 

A könyvecske fordítási lehetőségek gyűjteménye, a tiszta magyar nyelv használatát igyekszik szolgálni. Kínálati szójegyzék, ízelítő nyelvünk gondolati és érzelmi gazdagságából.

Nem egyetlen egy, hanem számos magyar megfelelője van a könyvben szereplő legtöbb címszónak. Minél bővebb a magyar szókínálat, annál jobban veszélyezteti nyelvünket az idegen címszó, hiszen sok magyar árnyalatot szorít ki a használatból. Az ajánlatok nem adnak teljes vagy értelmű választ minden kérdésre, remélhetőleg a használót gondolkodásra készteti és a nyelvalkotó képzeletét is serkenti. E szójegyzék segíteni akar abban, hogy aki forgatja, az újra magyarul gondolkodjon, ráérezzen az idegenségekre és megtalálja a helyes, szabatos, szép magyar szót vagy kifejezést.

A hatodik bővített, átdolgozott kiadás munkálatai

A hatodik kiadás javítási, átdolgozási munkálatait 2006-ban kezdtük el Molnos Angéla irányításával. 2008. jégbontó (február) havának 12-ik napján Angéla eltávozott közülünk. A Magyarító munkaműhely két csoportja Angéla szellemiségét ápolva, közös erővel továbbvitte ezt a nagyszerű tervet.

Több mint 6500 címszót és számos magyar fordítási lehetőséget kínál. Mindenki íróasztalára kívánkozik, akit bánt nyelvünk egyre gyorsuló rombolása, és aki már elhatározta, hogy a magyar nyelv védelmét saját magával kezdi.

 

 

Észszerű nyelvünk

Észszerű nyelvünk

 

Helyesírási szabályzatunkban hamarosan némi változások lesznek. Az észszerű szót a szabályzat szerint eme alakban kell használni. Ennek a változtatásnak kimondhatatlanuk örülök, ugyanis az előző írásmód „ésszerű”- egybemosta az ész és szerű szavunkat. A szerű képzőszerű utótag, amelynek gyöke a szer szó. Tehát nem tekinthetjük csak egy egyszerű toldaléknak. A szer szóhoz kapcsolódik az ű melléknévképző, de ettől még a szer gyök a szótő.

Kövessük nyomon a Czuczor —Fogarasi szótár segítségével a szer szó jelentéseit. Úgy érzem nagyon fontos tudni ezeket a jelentéseket, hogy tisztábban lássunk, és rend legyen a fejünkben.

  • Bizonyos irányú vonalban egymás után következő tárgyak sora, menete, Dunaszer, hídszer, töltésszer, azaz a Duna, híd, töltés mentében elnyúló út, vagy ezen vonalon épült házak sora.
  • Se szeri se száma, v. szere száma nincs, minden rend és vég nélküli.
  • Átvitt értelemben középszer, két szélsőség közötti állapot vagy tulajdonság.
  • Elvont értelemben vett sor vagy sorozat, illetőleg rend, vagyis rokonnemű cselekvények, állapotok, tünemények, ismereteknek egymás után folyó, vagy egymással bizonyos viszonyban álló egyezményes sorozata. Őseink Árpád alatt az első alkotmányi rendeleteket, vagyis szervezést és a helyet, hol ezeket hozták vala, szer-nek nevezték

"És hírben áll a puszta tér,

Hol szerződés leve,

S a szerződés emlékeül,

Ma is Szer a neve."

Nagy Imre.

Ezen érteménnyel függenek össze a rendszer, szerkeszt, szerződik, szerez, szerzet.

Egymást felváltva követő cselekmények, állapotok, tünemények, különösen tiszti eljárások, kötelességek sora. A bojtárok szerben őrzik a nyájat, egymást fölváltva. Ide tartoznak: szerep (nyílt e-vel), a színpadi személyek közt váltakozva működő rend, és a mennyiségi képzőrag szer, mely régen mély szókhoz is változatlan járult, mint járul némely mai tájszólásban, különösen a göcsejiben is, pl. háromszer, százszer, utolszer, hányszer, számtalanszer stb., később az alapszó hangzójához alkalmazkodva lett ~ször, ~szor, pl. ötször, százszor. Ez érteményben hasonló jelentésű az íz, pl. egy ízben = egyszer; három ízben = háromszor; iziben = egyszeriben.

  • Azon mód vagy mérték, vagy szabály, vagy szokás, melyhez képest végrehajtatik, vagy történik valami. Szép szerrel, jó szerrel eszközleni valamit. Könnyű szerrel átesni a dolgon. Jobb szép szerrel elmenni, mint kénytelenségből. (Km.). Szert tenni valamire. Szerét tenni v. ejteni valaminek. "Vadnak szerét nem tehetjük".
  • Szer fölött gazdag, nagy mértékben, rendkívül, mód nélkül. Alapfogalomban egyezik vele, vagyis ennek származéka szerént hasonló módon, pl. azon szerént, azon módra; igazság, törvény szerént, úgy mint az igazság, a törvény hozza magával; rend szerént, úgy mint szokott vagy kell lenni; volta szerént, úgy amint van. Ide tartoznak némely összetételek és származékok is. Szertartás, a szokott vagy bevett mód követése. Azon szerű, módú, nemű, hasonlatos. Kisszerű, nagyszerű, szabályszerű. Szertelen, mód nélküli, mértéken túli, kicsapongó, pl. szertelen vígság, szertelen adósság, szertelen magaviselet, illetlen.

A fentebbekből kitűnik, hogy ezen szer szó alapfogalomban bizonyos egymásután vagy egymás mellett létező többséget, illetőleg folytonosságot jelent. Legközelebbi rokona a sor.

Láthatjuk milyen gazdag jelentést hordoz a szer szó. Nem lehet a nyelv rendSzerét felborítani, úgy, hogy merev szabályok keretébe beleágyazzuk.

Az észszerű szó ezennel visszanyerte régi alakját, az igazit, a helyeset.

Nem mindegy?

 

 

A katasztrófa védelem kifejezést nem találom helyesnek. Hogy miért? Egyrészt, mert a katasztrófa bekövetkeztekor nem magát a katasztrófát védjük. Ebből a szóösszetételből sajnos ez a kép tárul elénk, nem megfelelő a két szó társítása. Másrészt a katasztrófa szó nem magyar. Görög eredetű szó, jelentése rendkívüli méretű elemi csapás, természeti csapás; tömeges szerencsétlenség, baleset; teljes összeomlás; végleges romlás, tönkremenés; sorsfordulat. Ha helyesen szeretnénk fogalmazni, akkor javasolom a kárelhárítás szót. Lássunk egy ellenpéldát is. A tűzoltó szavunk nyelvi szempontból megállja a helyét. Ahhoz hogy megszűnjön a tűz, eloltjuk. Akik ezt teszik, azok tüzet oltanak, ők a tűzoltók, és semmi esetre sem tűzvédők. A természeti csapás bekövetkeztekor sem a csapást magát védjük, hanem elhárítjuk a kárt, életet mentünk. Az árvízvédelem, balesetvédelem is pontatlan, hiszen az árvíztől védjük a területet, és a baleset bekövetkeztét szeretnénk elkerülni, nem pedig magát az árvizet vagy a balesetet óvjuk. Ha ott lenne a -tól / -től és a való szócska (balesettől való védelem) akkor helyes lenne. Akinek jó a nyelvérzéke, és odafigyel a szavak, szóösszetételek jelentésre, az érzi és látja, hogy kilóg a lóláb. Ha a fejünkben képzavar keletkezik, akkor tudnunk kell, hogy valami nincs rendben, nyelvi szempontból a szó helytelen.

Sem a balesetet, sem a természeti csapást, sem az árvizet, sem a tüzet védeni nem lehet, csak attól megvédeni. És ez nem mindegy!

Mintha-játék és szerepbeélés

 

A cím alapján szerintem egyértelmű, hogy mire gondoltam. A kedves olvasó is hasonlóként gondolja? Ha igen, akkor sikeresen megoldottam a feladatot.

Jó és szép lenne, ha a szakmabeliek elgondolkoznának, miért fontos, ha az adott szakterületen is a saját nyelvünkön szólalnak meg. Elkezdtem színjáték kört tartani a gyerekeknek. A foglalkozást meghirdették a munkatársaim. A szöveget átolvasva minden rendben volt kivéve két fogalmat. A „kommunikáció” és a „drámapedagógia” szó, azért kerülendő, mert mindkettő latin eredetű szó, a latin nyelvből vettük át. A kommunikációt sikerült lecserélnem magyarra, a drámapedagógiával viszont nem boldogultam.

Lázasan lapoztam fel a Magyarító könyvecskét. Csak a dráma szót találtam benne. Jeleztem a munkacsoportnak, hogy gondolkozzunk el ezen a kifejezésen, és találjunk rá egy jó magyar szót.

Közben nem hagyott nyugodni ez a helyzet. Keresgélés, kutakodás közben rátaláltam az egyetemi csoporttársam szakdolgozatára, melynek tárgyköre a drámapedagógia volt. Segítséget kértem tőle, mit tudna a eme szó helyébe ajánlani. Első válasza az volt, (amit sajnos már oly sokszor hallottam mástól is) hogy ezt így mondják. Jó, jó, de nem magyar, hiába mondják így - jeleztem. Eszmecserénk közben kijelentette, hogy a szerepbeélés lenne a dráma szó magyar megfelelője. Hurrá, kiáltottam. Ez az! Örömmel töltött el, hogy megtalálta a drámapedagógia szó magyar megfelelőjét. A csoport pedig ajánlotta még a helyzetbeélés jelentést. Az eredmény pedig: szerepbe- vagy helyzetbeélés tanítása.

Olvasgattam még cikkeket, tanulmányokat, és az egyikben ott találtam a következő kulcsszót, a mintha-játékot. A drámajáték találó magyar megfelelője meg is került, nem váratott sokat magára. 

 

 

Anyanyelvünk nemzetközi napján

 

 

1999-ben az UNESCO közgyűlése jégbontó havának (február) 21-ik napját az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította.

Édes anyanyelv! Kinek mit jelent? Anyanyelvünk jelzi, hogy a mindennél többet érő kincsről van szó. Nem véletlen. A sok hányódtatás ellenére nyelvünk megőrizte egyediségét, bő szókincsvilágát, elképesztő gyökrendszerét. Ha fellapozzuk a Czuczor-Fogarasi nagyszótárt, elképedünk mit is rejt magában drága anyanyelvünk. Megismerjük, milyen volt régisége, melyből sajnos csak töredék jut el hozzánk.

Áldás, hogy nyelvünknek vannak őrangyalai. Miért gondolom így? 

Czuczor Gergely és Fogarasi János szótárát Molnos Angéla nyelvész, lélekgyógyász által ismertem meg. Magyar szakos tanárként ámultam, milyen csoda, hogy kezemben tarthatom a hat kötetes szótárt. Örültem minden egyes szómagyarázatnak, ami számomra új volt. És higgyék el, volt belőle bőven.

Szent és sérthetetlen nyelvünket visszakaphatjuk, ha vigyázunk őseink hagyatékára és azon vagyunk, hogy megismerjük.

Köztudott, hogy nyelvünkben egyre több az idegen szó, kifejezés, valamint egyre több a nyelv rendszerét mozgató idegen hatás. Gyakori az angol nyelvből való átvétel, főleg a kereskedelemben, a számítógép illetve a hirdetések világában. Ez ellen védekezni kell.

De hogyan? Mindenképp, ha van rá magyar megfelelő, használjuk azt. Ha nem ismerjük, akkor keressük meg. Nem fogadható el magyarításnak, ha ezeket az idegen szavakat az anyanyelv hangkapcsolat-rendszeréhez igazítjuk. Ezzel nem oldottunk meg semmit. Sőt, még rosszabbat tettünk, nem tisztelve sem az angol nyelvet sem a magyart.

Akarva akaratlan a herderi jóslat jut eszembe. Drága nyelvünket az eltűnés veszélye fenyegeti. Ilyen megközelítésből igazat adok, mert a világ fejlődésével, a nyelvünknek is fejlődni kellene, nem pedig beolvadni egy másik nyelvbe. A sok idegen szó átvételével inkább e felé hajlunk.

Javasolom, hogy figyeljünk jobban oda nyelvhasználatunkra. Tegyünk érte. Nyelvében élnie kell nemzetünknek.

A műveltség sokszínűségét ne az adja, hogy nyelvünk sok-sok idegen szót fogadott magába, hanem őrizzük meg egyediségünket, ne engedjünk a jelen kor divatjának. Inkább igyekezzünk megtisztítani nyelvünket.

Az Európai Egyesült Közöség célkitűzése, hogy legalább két idegen nyelvet tudjunk. Megszívlelendő, mert ezáltal könnyebben felismerhetjük, ha nem beszélünk szépen magyarul. Sokkal könnyebb lesz ráébrednünk, mit mondtunk magyarul és mit nem.

Persze és „per se”

 

 

Angol nyelvből hetente kétszer gyakorolok, angol anyanyelvű tanárral. A mai nap folyamán kíváncsian várta tőlem a helyes választ a „Do you speak English?” kérdésre. Ötösre feleltem a „Yes, I do” válaszommal.

Igen ám, de a köztudatban helytelenül rögzült erre a kérdésre a válasz. A „Yes, of course” felelet téves. Hogy miért? Ezt mi nem is sejtjük, hogy miért. A válasz egyszerű: nem lehet egy általános kérdésre úgy válaszolni, hogy „Persze, én tudok angolul.” Magyar nyelvben elfogadható a válasz, de az angol nyelvben nem. Az angolok, ebből a válaszból minket faragatlannak vélnek, és a válaszunk fennhéjázóan hangzik: „Hát hogyne tudnék angolul?”

Tanárom mondatában ott volt a persze szó. Jeleztem, hogy ez a szó nem is magyar, hanem latin. Csodálkozva nézett rám, aztán felsorolt pár nyelvet, melyben hasonlóan mondják ezt a szót. Jeleztem, hogy jövevényszó a per se kifejezés, melyet átvéve ráadásul magyar helyesírással írunk. Így észrevétlenül belopózik nyelvünkbe. Csak az veszi észre idegenségét, aki jól ismer legalább egy idegen nyelvet, valamint aki vigyáz a nyelv tisztaságára. Eme szó helyett használhatjuk a következőket: természetesen, igazán, igen, igenis, kétségkívül, nyilvánvalóan, okvetlen, tulajdonképpen, valóban (Molnos Angéla Magyarító könyvecske, ötödik kiadás, 228. o.). Láthatjuk, hány szép magyar szót szorít ki ez az egy latin fogalom. Megfontolandó, hogy melyiket használjuk. A persze (per se) számunkra semmitmondó, nem kézzelfogható. Egy üresen kongó, idegenül hangzó szó. De ha megfigyeljük például a "természetesen" szavunkat, akkor jól láthatjuk magunk előtt a szó képét, és értjük is. Ezt így végigvezethetjük az összes szóajánlaton, amiket az előbb felsoroltam. A szókörnyezet dönti majd el, melyik az odaillő szó.

Kinek borzasztó?

 

 

Hallgatom a helyi hangcsatornát, és arra leszek figyelmes, hogy két egymásnak ellentmondó szó hangzik el a jókívánságot beküldő által. Borzasztóan jó számot kért egy közeli ismerősének. Ha e szó jelentését vizsgáljuk, akkor a borzasztó szörnyű, kedélyeket felborzoló. Nagyon is elmarasztaló, hátborzongató. Felteszem a kérdést, hogy a borzasztóan jó, mit is jelent. Ami jó az nem borzasztó, hanem kellemes. Ami borzasztó az nem lehet jó.

Tegyünk egy kis kitérőt, hogy jobban megértsük a borzasztó szó jelentését. Gyöke a borz. A Czuczor-Fogarasi nagyszótár szerint a borz szóból származik a borzad, borzong, borzaszt, borzogat. Az állati bőrnek, szőrnek, hajnak felmeredését jelenti, melyet félelem, undor, vagy harag szokott okozni. A borzasztóan pedig azt jelenti, hogy irtóztatóan. A szótár szerzői megjegyzik, hogy a közhasználatban csekélyebb dolgok nagyítására is használják, például borzasztóan piszkos, mocskos. Láthatjuk okát annak, hogy a végeredmény miért szül képtelenségetl, jó nagy képzavart a fejünkben. Hasonló ehhez a borzasztóan szeretlek. Ha belegondolunk, , aki használja, azt szeretné elmondani, hogy nagyon szeretlek. A végeredmény itt is zavaros, és nagyon sántít. Hogy lehetséges borzasztóan szeretni? Az én kedélyeimet ez a szópáros nagyon felborzolja. Ha jobban odafigyelnénk a szavak értelmére, akkor nem alkotnánk ilyen téves szószerkezeteket.

Ami jóleső érzéssel töltött el, hogy a műsorvezetők, miután felvezették a jókívánságot, nem követték ezt a divatot. Sőt, ők is képtelennek tartották a borzasztóan jó szókapcsolatot. Le a kalappal előttük. Ez már az első lépés ahhoz, hogy az illető elgondolkodjon, milyen nyelvi hibát követett el. Reméljük, hogy tanult belőle, és ezentúl jobban odafigyel nyelvezetére.

süti beállítások módosítása