Angol nyelvből hetente kétszer gyakorolok, angol anyanyelvű tanárral. A mai nap folyamán kíváncsian várta tőlem a helyes választ a „Do you speak English?” kérdésre. Ötösre feleltem a „Yes, I do” válaszommal.

Igen ám, de a köztudatban helytelenül rögzült erre a kérdésre a válasz. A „Yes, of course” felelet téves. Hogy miért? Ezt mi nem is sejtjük, hogy miért. A válasz egyszerű: nem lehet egy általános kérdésre úgy válaszolni, hogy „Persze, én tudok angolul.” Magyar nyelvben elfogadható a válasz, de az angol nyelvben nem. Az angolok, ebből a válaszból minket faragatlannak vélnek, és a válaszunk fennhéjázóan hangzik: „Hát hogyne tudnék angolul?”

Tanárom mondatában ott volt a persze szó. Jeleztem, hogy ez a szó nem is magyar, hanem latin. Csodálkozva nézett rám, aztán felsorolt pár nyelvet, melyben hasonlóan mondják ezt a szót. Jeleztem, hogy jövevényszó a per se kifejezés, melyet átvéve ráadásul magyar helyesírással írunk. Így észrevétlenül belopózik nyelvünkbe. Csak az veszi észre idegenségét, aki jól ismer legalább egy idegen nyelvet, valamint aki vigyáz a nyelv tisztaságára. Eme szó helyett használhatjuk a következőket: természetesen, igazán, igen, igenis, kétségkívül, nyilvánvalóan, okvetlen, tulajdonképpen, valóban (Molnos Angéla Magyarító könyvecske, ötödik kiadás, 228. o.). Láthatjuk, hány szép magyar szót szorít ki ez az egy latin fogalom. Megfontolandó, hogy melyiket használjuk. A persze (per se) számunkra semmitmondó, nem kézzelfogható. Egy üresen kongó, idegenül hangzó szó. De ha megfigyeljük például a "természetesen" szavunkat, akkor jól láthatjuk magunk előtt a szó képét, és értjük is. Ezt így végigvezethetjük az összes szóajánlaton, amiket az előbb felsoroltam. A szókörnyezet dönti majd el, melyik az odaillő szó.