Hallgatom a helyi hangcsatornát, és arra leszek figyelmes, hogy két egymásnak ellentmondó szó hangzik el a jókívánságot beküldő által. Borzasztóan jó számot kért egy közeli ismerősének. Ha e szó jelentését vizsgáljuk, akkor a borzasztó szörnyű, kedélyeket felborzoló. Nagyon is elmarasztaló, hátborzongató. Felteszem a kérdést, hogy a borzasztóan jó, mit is jelent. Ami jó az nem borzasztó, hanem kellemes. Ami borzasztó az nem lehet jó.

Tegyünk egy kis kitérőt, hogy jobban megértsük a borzasztó szó jelentését. Gyöke a borz. A Czuczor-Fogarasi nagyszótár szerint a borz szóból származik a borzad, borzong, borzaszt, borzogat. Az állati bőrnek, szőrnek, hajnak felmeredését jelenti, melyet félelem, undor, vagy harag szokott okozni. A borzasztóan pedig azt jelenti, hogy irtóztatóan. A szótár szerzői megjegyzik, hogy a közhasználatban csekélyebb dolgok nagyítására is használják, például borzasztóan piszkos, mocskos. Láthatjuk okát annak, hogy a végeredmény miért szül képtelenségetl, jó nagy képzavart a fejünkben. Hasonló ehhez a borzasztóan szeretlek. Ha belegondolunk, , aki használja, azt szeretné elmondani, hogy nagyon szeretlek. A végeredmény itt is zavaros, és nagyon sántít. Hogy lehetséges borzasztóan szeretni? Az én kedélyeimet ez a szópáros nagyon felborzolja. Ha jobban odafigyelnénk a szavak értelmére, akkor nem alkotnánk ilyen téves szószerkezeteket.

Ami jóleső érzéssel töltött el, hogy a műsorvezetők, miután felvezették a jókívánságot, nem követték ezt a divatot. Sőt, ők is képtelennek tartották a borzasztóan jó szókapcsolatot. Le a kalappal előttük. Ez már az első lépés ahhoz, hogy az illető elgondolkodjon, milyen nyelvi hibát követett el. Reméljük, hogy tanult belőle, és ezentúl jobban odafigyel nyelvezetére.