Fedezzük fel együtt csodás, okos nyelvünket!

Anyanyelvünkről, anyanyelvünkért

Elfeledett helységneveink nyomában

2017. április 23. - SáraCsillag

Egy hete hazautaztunk Székelyföldre. Útunk során három megyét érintettünk: Bihar megye, Maros megye és Hargita megye. Kislányunk, Sára, útközben érdeklődött mikor melyik falu vagy város következik. Nem mindig emlékeztem pontosan a sorrendre, főleg, ha olyan település következett, melynek csak román nyelven olvashattuk a nevét. Megígértem, hogy hazafele lejegyzem az összes település nevét, így meglesz a sorrend. Ha bármikor kérdezi, előkapom és máris megvan a válasz. Nagyon aranyos volt, hisz majdnem végig segített, akkor nem, amikor rövid időre elszenderedett. Hazaérkezésünk után, szépen kimásoltam egy lapra az összes nevet, és elkezdtem kutakodni a román nyelven szereplő helységneveink után. Emlékeztem, hogy a könyvespolcon ott hever Sebők László Magyar neve? Határokon túli helységnév-szótár (Arany Lapok Kiadó, 1990) című könyve. Fellapoztam, és egyenként kiírogattam a neveket.

Rácsodálkoztunk, hogy mennyi szép név sorakozik egymás mellett, és veszendőbe megy azáltal, hogy nem szerepel a helységnévtáblán. Elsőként romány nyelven írom, mellette pedig a magyar nevét a településnek:

Hetiur-Hétúr

Ungheni-Nyárádtő

Recea-Recsa

Chetani-Maroskece

Hadareni-Hadrév

Luna-Aranyoslóna

Gilau-Gyalu

Paniceni-Gyerőfalva

Bologa-Sebesvár

Poieni-Kissebes

Ciucea-Csucsa

Bucea-Királyhágó

Cornitel-Báródsomos

Borod-Nagybáród

Topa de Cris-Kőröstopa

Gheghie-Kőrösgégény

Auseu-Kisősi

Grosi-Tőtös

Tinaud-Tinód

Lugasu de Jos-Alsólugas

Uileacu de Cris-Pusztaújlak

A felsorolt huszonegy helység esetén tizennégy névnél, többségében, a fordítás alapja a magyar hangalak, hangzás lehetett: Chetani-Maroskece, Tinaud-Tinód, Ciucea-Csucsa, Lugasu de Jos-Alsólugas, Uileacu de Cris-Pusztaújlak, Hetiur-Hétúr, Auseu-Kisősi, Borod-Nagybáród, Gilau-Gyalu, Luna-Aranyoslóna, Hadareni-Hadrév, Recea-Recsa.

 

 

 

 

 

 

Őseinkről

Az előző írásomban az unoka, család, néne, bátya szavak jelentését kutattam a Czuczor-Fogarasi szótár segítségével.

Egyszerűen nem tudtam letenni a szótárt, és tovább lapozgattam, tovább ismerkedtem a többi családtag gyökeinek jelentésével.

Mielőtt belekezdenék, vegyük górcső alá az ős és előd szavunkat.

Mit mond nekünk az ős szavunk? Mi jut eszünkbe erről a szóról?

Ős az, aki hajdani korból való, hajdan élt vagy létezett. Főnévként tágabb értelemben az apának és anyának elődei. Szűkebb értelemben pedig a nagyszülők atyja vagy anyja, pl. ősanya, ősapa, ősbátya (nagyapa vagy nagyanya fivére).

A szótár szerint az ős és az ősz eredete egy. Az ősz haj az öregkornak, vagy a közvélemény szerint az aggodalomnak, az idő előtti vénülésnek eredménye és jele, honnan valószínű, hogy alapértelménél fogva rokon az ős, mint régiségre vonatkozó szóval. Ős szavunk mélyhangú változata az ós, ami avast jelent. Értelemre rokon az ős szóval, mert az ős nem egyéb, mint ó, régi. Másik szavunk az előd. Ősök, kik előttünk éltek. A nép, nemzet, nemzetségek első alkotói. Régen használták az eldőd alakot is, mely gyökeire bontva el-dőd, el-déd. Értelmét tekintve, valamely nép, nemzet, nemzetség törzsök-apja.

De mit is jelent déd szavunk? Nézzük meg, mit írnak a szótár szerzői a déd gyökről.

A felmenő nemzedéki ágban nagyapának vagy nagyanyának nagyapja vagy nagyanyja. Ezen fokozat szerint: apa, nagyapa, ősapa vagy szépapa, dédapa, dédős, dédük.

Idézek a szótárból:

„Rokonainak tekinthetők a szláv ded, dede, dedo, a török dede (nagyapa), arab, perzsa, dsedd, dsed, a szanszkrit tátasz vagy tétesz, (apa), továbbá a hellen tetta (apa), thJh (nagyanya), thJiV (nagynéne), héber (nagybátya), czigány dáde (apa).”

Gyökét tekintve rokonítható azon árja és altaji szavakkal, melyekben a d vagy t mássalhangzó rejlik és apát, atyát jelentenek.

Így eljutottunk az atya szóhoz. Úgy érzem fontos megvizsgálni eme szavunk jelentését is, hogy közelebb kerüljünk a déd szavunkhoz. Az atya szavunk jelentése apa vagyis nemző. Nyelvhasználati szempontot figyelembe véve az apa és atya közt az a különbség, hogy az apa mindennapi, köznapi, népszerűbb, bizalmasabb, az atya pedig úriasabb, nagyobb tekintélyre, tiszteletre mutató, bizonyos rangú és hivatalú személyekre vonatkozó szó. A szótárból kiemeltem pár fontos gondolatot:

„Legrégibb szavaink egyike, mely első szükségü családi viszonyból fejlődvén ki, különböző nyelvfajokban kisebb-nagyobb módosítással divatozik, milyenek a hellen: atta, szláv: otacz, vagy otecz, lapp: attye, góth: atta, tatár, török ata, szanszkrit tátasz, csuvas: atte, angol: dad, daddy, czigány: dádé stb.”

A nagyatya szavunk jelentése édesapának, édesanyának atyja. Másképp öregatya vagy öreganya, másikatya, másikapa, nagyatyus, nagyapó,  a székelyeknél pedig mápó, ami a „másik apó” összevont alakja. A nagyanya édesapának vagy édesanyának anyja, másképp öreganya vagy másik anya, székelyesen mánya vagy mányi.

Az ükszülő a szótár alapján Szabó Dávid tollából szép vagy nagyanyának anyja, ük anyja, üknek üki. Székelyes tájejtéssel uk. Fellelhető az ik, ike alak is. Az újabb irodalom szerint ük jelentése nagyanyának anyja az alábbi fokozattal:

  1. anya, 2. nagyanya, 3. ősanya, 4. ősnagyanya vagy ük, 5. ükős

A szépanya más szóval nagyanya, öreganya, másikanya. Anyai szépanya, az anyámnak anyja, apai szépanya, az apámnak anyja Molnár Albert szerint. Azonban a mai szóhasználat szerint a nagyszülők anyja, szépapa pedig a nagyszülők apja.

E megnevezésben a szép szó fényességre, fehérségre, őszeségre utal, az ük pedig az ékességre, és az ős az őszre. Mindezek bizonyságai azon tiszteletnek, mellyel őseink az öreg kor iránt viseltettek.

Miért unoka? Mit jelent ez a szó?

Kislányunk nemrég ezt a fogas kérdést tette fel nekem, amikor a családfa rejtelmeit bogarásztuk.

 

Elmagyaráztam a jelentését, a családból felsoroltuk kik az unokák, de a szó gyökeréig nem jutottunk el. Segítségül hívtam a Czuczor-Fogarasi nagyszótárt.

 

Az alábbi mondat közelebb vitt a megoldáshoz:

 

„Régente használtatott magyarul vonoka alakban is. Maradékoknak, vonokáknak avagy örökösöknek gyümölcsét nem követék." Teleki-cod. 17. 1.

Az idézet a Teleki kódexből való, és a vonoka szó gyökét már közelebb érezzük, hiszen nem elavult. A von-ok-a szóban a von gyök szerepel, melynek jelentése húz, indulni vagy mozogni kényszerít, rokon a visz szavunkkal. Az unoka az akiben tovább él az ős, az előd. Ő az, aki továbbviszi elődei szellemi örökségét.

Ezenkívül érdekelt még a család, bátya és néne szavunk jelentése.

Család, régen cseléd, melynek gyöke a cselekvést kifejező csel. Ma a család alatt csupán nemzetséget értünk, de vannak olyan települések, ahol cselédnek hívják a gyermeket is: édes cselédem.

A cseléd szavunk mai általánosabb értelemben szolgát jelent.

A bátya szóban a b hang előtét, rokon az aty, atya szóval, mintegy atyához hasonló, nálunk idősebb rokon.

Néne pedig nőtestvér, ki nálunknál korosabb. A Czuczor-Fogarasi szótárban levő szómagyarázat alapján a  néne személyragozva a harmadik személyben nénje, így gyöke a nén v. nen, mint az atya, apa, anya, bátya, eredetileg aty, ap, any, báty, honnan atyja, atyjok, apja, apjok, anyja, anyjok, bátyja, bátyjok. Szerintük a nén v. nen sem látszik eredeti tiszta gyökszónak. Valószínű, hogy az első n előtét, vagyis ismétlése a gyök mássalhangzónak, mint ezekben: apa papa, aba baba, ata tata táti, anya nyanya, ángy gyángy. Tiszta gyök az en, melyekkel rokon a mély hangú an, any, és a magas hangú ene, em, eme, melyek általában szülő, vagy szülésre megérett nőt jelentenek. Kifejlődési fokozatai: en, ene, nene vagy néne, melyhez még leghasonlóbb a bátya,  amennyiben az atya szóból b előtéttel származtatható.

Zárógondolatként pedig annyit, hogy drága kislányunk engem Nanának szólít. Kezdetben voltam na, apukája pedig pa. Aztán lettem nana, apukája pedig jépa, ami aztán pajé alakot öltött.

Megelevenedtek a gyökök

 

Kislányunk első osztályos. Nagyon szépen olvas, tegnap is két dicsérettel érkezett haza, és büszkén mutatta, mesélte. Könyvükben a szótagoló olvasási módszert tanítják. Ennek ellenére kislányunk nem a könyv által megadott szótagokat olvasta, hanem teljesen másként: a gyökök szerinti elválasztás alapján. Minden egyes szónak a szótövéhez kapcsolta a többi elemeket. Álmomban sem mertem volna elképzelni, hogy Sára másként fog szótagolni. Öröm volt hallgatni, mennyire érzi a nyelvet, és hogy mennyire figyel annak szerkezetére, még ha nem is tudatosult ez benne. Ez az a tudás, amit magunkkal hozunk, ez bennünk van.

Jó volt hallgatni, hogy olvas. Olvasatában a szavak új életre keltek, jó volt ezt átélni együtt. Álljon példaként az alábbi: ke-lő nap-su gár-ban. Sára olvasata alapján pedig: kel-ő nap-sug-ár-ban.

Ez az elválasztási mód megtartja a szavak értelmét, nem kaszabolja szét, mint a latin nyelvből átvett elválasztási szabály.

Jeleztem tanító néninek gyerekünk, hogy szótagol. Tanító néni kiemelte, hogy javítja Sára szótagolását, és otthon is ezt tegyük, mivel később gond lesz.

Mostanra már szépen, az elvárásoknak megfelelően olvas és szótagol, de amikor az esti mese következő címét olvassa, ugyanúgy tagolja a szavakat.

Úgy érzem, ez az amit nem lehet belülről kioltani.

Hívjuk segítségül nyelvünket!

 Nemcsak engem, gondolom mást is elgondolkodtat nyelvünk helytelen használata. Elkezdtem gyűjteni, lejegyezni azokat a kifejezéseket, gondolatokat, melyekben ott a nyelvünk elleni vétés.

A „rettentő korrekt” kifejezésben szerepel egy idegen szó, a korrekt. Mit jelent a korrekt szó, és milyen magyar megfelelővel tudnánk helyettesíteni? Korrekt, aki helyesen jár el, aki őszinte, becsületes, megbízható.

Ha magyarul fejezzük ki magunkat, még szembeötlőbb a hiba…Hogy járhat el valaki helyesen, ha ezzel egyidőben rettentő?

A korrekt szó sok szép magyar szavunkat kiszorítja. Molnos Angéla Magyarító könyvecskéje az alábbi szóajánlatokat javasolja a korrekt helyett:

korrekt becsületes, tiszta, nyílt, egyenes, őszinte, igaz, feddhetetlen, megbízható, helyes, helyénvaló, hibátlan, illendő, illő, jogos, kifogástalan, pontos, megengedett, rendes, szabályszerű, szabatos, törvényes, törvényszerű”

Tehát a rettentő korrekt helyett használhatjuk az alábbiakat: nagyon rendes, nagyon helyes, nagyon megbízható, attól függően, mit kíván a szövegkörnyezet.

Másik példám az együtt kooperálunk. Mi ezzel a baj? A kooperálunk idegen szó, melynek jelentése együttműködünk. Ha magyarul gondolkodunk, láthatjuk, kétszer mondtuk el az együttműködést: együtt együttműködünk. Ennek semmi értelme, sőt helytelen. Helyesen tehát: együttműködünk.

Nekem személyesen az utóbbi sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb, mert magyar.

Nana, mit jelent a reggel?

 

Kislànyom ezt a kérdést tette fel nekem az egyik nap. A kérdésén nem lepődtem meg, hiszen hasonló kérdések màr hangzottak el tőle. Mielőtt válaszoltam volna, megvizsgáltam a szó gyökeit: reg-gel. Nem lettem okosabb. A szó fordított gyöke a ger-, elmélkedtem, de ezzel sem kerültem közelebb a megoldàshoz. Jeleztem, hogy inkàbb felolvasom neki a nagyszótárból a címszóhoz tartozó magyarázatokat. Az alábbi mondatra felcsillant a szeme. Idézek a szótárból: „…a reg v. reggel szabatosan véve azon időszakot jelenti, midőn a nap fölkel, s melyet a hajnal (régiesen hol v. holval) megelőz, tehát midőn a nap reánk nézve égni, sütni kezd.” Ez a mondat neki elég volt ahhoz, hogy megértse milyen jelentést takar a reggel szavunk.

Ha a gyököt nézzük, rokonítható a rek(ken), rök(ken) szavakkal (pl. rekkenő hőség). Ha a gyök fordított alakját vizsgáljuk, akkor a ger- esetén a gerjed szó jut eszünkbe (lángra gerjed, haragra gerjed). A szótárban olvasható ennek lágyított alakja a gyer-tya és a gyer-tyán. Az idézett szövegrészben szerepelt a hajnal szó régies alakja a hol, holval. Érdekelt, hogy mit is takar ez a szó. A nagyszótárban nyomon követhetjük a hajnal szó kialakulását:

-a hajnal gyöke a haj, vagyis a nyílást jelentő aj (ugyancsak nyílást jelent az aj-tó, aj-ak szavunkban)

-aj-on-val vagy haj-on-val v. haj-on-nal, összehúzva pedig haj-n-nal, haj-n-al.

Mennyire találó a hajnal hasad kifejezés!

Az éj szó esetében az éj (héj), éjjel elfedi , a h-ajnal megnyitja a világosságot. Az éj szavunkból a h elmaradt. Az éj „azon idő, mikor a nap a láthatárról lehajlik s azon alul van, s a földtekének azon félgömbén, melyen tartózkodunk, semmi testet meg nem világitanak sugarai. Ellentéte: nap, nappal. Éjnek sötétsége. Éjnek derekán, közepén. Éjre beszállani a fogadóba. Egyik éjtől a másikig. Éjről éjre.

 

Innen továbbhaladva vizsgáljuk meg  dél szavunkat. A nagyszótárban az alábbi jelentések olvashatók:

 

„ 1) Középidő a nap fölkelése és lenyugvása között.

 2) Az ég és föld négy tájékai között azon iránypont, mely az égnek vagy földnek éjszaki sarkávál szemközt áll. Származékai: delel, delez, déli.
Önálló gyök, s mint olyan rokon tel vagy teli szóval, minthogy a nap legmagasb tetőre hágván ekkor bír legteljesb erővel. ..”

Az est, este szó eredete az alábbival függ össze:  „A napnak vége, vagyis rövid idő a nap lemente előtt és után, midőn t. i. a nap alászáll, s mintegy aláesik, honnan e név eredete, mely nem egyéb, mint, napeset vagy nap este, s rövidebben napest, est."

Ezekből a példákból is láthatjuk mennyire okos, csodálatos a magyar nyelv.

 

Iktat vagy igtat?

 

Gondoltuk volna, hogy az iktat szavunk eredetileg igtat?

Az iktat szó gyöke eredetileg nem az ik-, hanem az ig-. Az igtat szavunkban kiejtéskor a zöngés g zöngétlen k-nak hangzik. Ez a kiejtésbeli változás hatással volt a szó helyesírására. Nem tudni miért. A Czuczor-Fogarasi nagyszótárban is megjegyzik a szerzők, hogy helytelenül írjuk ezt a szót. Így az ig gyök az ik- alakot magára öltve elhomályosult. Nehezen jövünk rá, hogy mi is ennek a szónak a jelentése. De ha már eljutunk a helyes útra, onnan már könnyedén elénk tárul a szó belseje, jelentése. Kitárul a kiskapu, és láthatjuk, hogy mit is mond ez a szó nekünk.

Segítségül hívhatjuk a Czuczor-Fogarasi szótárt, mely a világhálón is lapozható, örömünkre. Az ig gyökről az alábbiakat olvashatjuk:

"IG: elvont gyöke az igaz, igazít, igazság stb. származékoknak, melyek alapértelme szerint azonos a jog gyökkel, melyből jogos, jogosít, jogtalan származtak." Ami ig-az, az jó. Ilyen egyszerű és mégis milyen csodálatosan okos a mi magyar nyelvünk.

Nekem az ig gyökről hirtelen az igazít, rendez jelentés ötlött az eszembe, amikor elmélkedtem az iktat szó jelentésén. Rendezi, igazítja az iratokat, amikor iktat.

Az igazít szavunkat az alábbi gyökökre bonthatjuk: ig-az-ít. Az alábbi jelentéseket szemezgethetjük a szótárból:

"1) Igaz, egyenes irányba vagy bizonyos határ, cél felé térít valakit vagy valamit. Útba igazítani az eltévedtet.

2) Rendez, helyez, intéz, alkalmaz. Helyre igazítani az elhányt könyveket. Sorba igazítani a fegyvergyakorló ujoncokat. Testhez igazítani a ruhát. A hordónak kidülő fenekét beigazítani. Előre vagy hátra igazítani az óramutatót.

3) Javít, helyrehoz. Hibákat igazítani. Ha elrontottad, igazítsd meg.

4) Távolít, űz, hajt, elkerget, elűz. Kiigazítani valakit a tanácsteremből. Ne hetvenkedjél, vagy eligazítlak. Legények, igazítsátok ki e szemtelen embert."

Befejezésként lássuk az iktat, helyesbítve igtat szavunkat:

"Igtat: (ig-tat) áth. m. igtat-tam, ~tál, ~ott.

Gyöke a jog szóval azonos.

1)      Valakit bizonyos fekvő birtok jogába helyez, őt a tettleges biralomba vezetvén, s kimutatván azon határokat, melyekig birtoka terjed, pl. midőn a régi törvényes szokás szerént a királyi és káptalani személyek az új birtokost valamely nemesi jószágba bevezették.

2) Hivatalnokot, tisztviselőt, előljárót hivatalába, tisztébe, rangjába, s a velök járó jogokba helyez. Főispánt, püspököt, tanárt beigtatni.

 3) Valamit jegyzőkönyvbe jegyez, besoroz. Beigtatni a felsőség rendeleteit, intézvényeit.

4) Személyt bizonyos osztály sorozatába helyez. Polgárok, nemzetőrök közé igtatni valakit. Szentek sorába igtatni a jámbor hiveket. Innét: Kiigtatni valakit valahonnan, am. kizárni, kiutasítani, kivezetni. Kiigtatták a templomból. (Vajda Sámuel).

 

Ezen elemzés és értelmezés szerént hibásan iratik: iktat, noha a kiejtésben a kemény t előtt g helyett szinte a kemény k hallatszik, mint több más szóban is, pl. vágtat, nyugtat."

 

Helyesírásunk nem következetes, hiszen ha az ig-tat szavunknál a kiejtésbeli változást jelöljük, akkor hasonló esetben is ugyanezt kellene tenni, mint például: vágtat=váktat, nyugtat=nyuktat.

 

Gyökeink fénye

A Czuczor-Fogarasi nagyszótár segítségével tanulmányozhatjuk ősi nyelvünket. Felfedezhetjük azokat a rejtett területeket, melyekkel nem találkozhatunk a tanházakban, mivel nem ebben a szellemben tanítják anyanyelvünket.

Nyelvünk az évek folyamán elvesztette hangalakjának, szókincsének, nyelvtanának, az egész szerkezetének, rendszerének tisztaságát.

Hogyan történhetett ilyen? Miért nem tudatosul ez bennünk? Hogy jobban lássunk,  példával szemléltetem.

Magyar Adorján Az ősműveltség című könyvét olvasva figyeltem fel pár olyan jelenségre, mely a hangalak, pontosabban a gyökszó elhomályosulására vagy torzulására utal. Ennek okán, a máskép(p) írt szavaknak nem „látjuk”, nem érzékeljük a gyökeit. Például a szaggat szóban a gyök nem a „szag” hanem a „szak”, ugyanis szakaszokra bontunk, osztunk valamit. Ha valaki a szaggat alapján szeretné fürkészni eme szó tövét és annak jelentését, akkor zsákutcába jut. Hasonló példa a nyaggat, faggat, lélegzik. Ezekben a szavakban is a zöngétlen „k” hang a „g” hatására zöngéssé vált. Ezzel nem is lenne gond, hiszen kiejtéskor a mássalhangzók egymásra hatnak. Azzal van a baj, hogy ezeket a hasonulás következtében így írjuk. Nem lehet ezt a szabályt általánosítani, mert vannak kivételek. Például a „különben” szót vizsgálva kiejtéskor így módosul: külömben, a b hatására az n-ből m, ajakhang lesz. Amikor leírjuk, akkor megtartjuk az eredeti formát. Ez kellene történjen minden egyes ilyen változás esetében. A másképp, tulajdonképp szavakban a p kettőződött, szintén a kiejtés hatására, holott a kép ezáltal nagyon elhomályosul, hiszen képp lesz belőle. A lélegzik szót megfigyelve nem érzékeljük, hogy a léleg lélek.

 

A felsoroltak közük vegyük górcső alá a faggat szavunkat. Elemeire bontva fag-gat, szótő (gyök) és a gyakorító képző (gyök).

A fag szó számomra nem mond sokat. De ha a szó teljes értelmét nézem akkor ráébredek arra, hogy fak-gat eredetileg és nem fag-gat. 

A Czuczor-Fogarasi szótár szerzői szerint a faggat címszónál ez olvasható:

jobban: FAKGAT, (fak-gat) áth. és gyakoritó, m. faggat-tam.

Eredeti ért. úgy szorít, szorongat, nyomkod valamit, hogy fakadni legyen kénytelen. Faggatni a halhólyagokat, a hupolyagokat, a szőlőszemeket.

Átv. ért. 1) gyötör, kinoz. Addig faggatták, mig megdöglött. Agyon faggatni valakit v. valamit. Nem jó a kölykes medvének fiát faggatni (Km.); 2) erősen vallat, mindent elkövet, hogy valamit kitudakoljon. Akármint faggatták, el nem árulá czinkostársait. Mindent megvallok, csak ne faggassatok. V. ö. FAKAD.

 

 

A faggat szó eredeti értelme már a mi szóhasználatunkban elhomályosult. Inkább az átvitt értelmet használjuk: vallat, mindent elkövet, hogy kitudakoljon valamit.

A fak gyök értelmét nézve az alábbiakat olvashatjuk a Czuczor-Fogarasi szótárban:

 

Elvont gyök, mely fak-ad, fak-aszt, fag-gat, (fak-gat) stb. származékokban él.

Eredeti értelménél fogva jelent nagy bőség vagy teljesség miatti kitörést, ömlést. Természeti hangutánzó szó, s mind értelemben, mind hangban rokon vele a puk (pukkan, pukkad stb. szókban levő) gyök, csakhogy ez erősebb hangú és jelentésű.

 

Nyomon követhető a szótárban levő magyarázatok segítségével, hogy régi helyesírásunkban a faggat szavunkat fakgat-ként jegyezték. Valószínű, hogy a zöngétlen k a zöngés g hatására kiejtésben zöngéssé vált. Ezt a részleges hasonulást írásban is jelöljük. Pedig egyszerűbb lenne, ha az ilyen kiejtésbeli változások nem vonnák maga után az írásban való jelölést is. Vannak kivételek, mint például a színpad, melyben az n foghang a p ajakhang hatására m-nek ejtődik, de ezt írásban nem jelöljük.

Sokkal követhetőbb lenne a nyelvünk mind helyesírás mind pedig a gyökeink megtartása szempontjából, ha a helyesíràs nem módosulna ilyen esetekben.

Nyelvében él a nemzet

Szakács Gábor Nyelvében él a nemzet című írásában velem beszélget a Molnos Angéla Alapítvány tevékenységéről, anyanyelvünk jelenlegi helyzetéről, a nyelvromlásról, és hogy mit tehetünk nyelvünkért. Az írás a Magyar Demokrata hetilapban jelent meg 2016. Magvető havának ötödik napján.

 

http://molnosangela-nyelvunkert.hu/pdf/GOI-2016.pdf

 

A magyar műveltség napján

Kis visszatekintő

A magyar műveltség napját 1989 óta ünnepeljük fergeteg (január) havának 22-dik napján, annak emlékére, hogy –a kézirat tanúsága szerint –Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos emlékezések alkalmat adnak, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988 karácsony havában ülésükön tett felhívást, és 1989 fergeteg (január) havában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot, és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot.

Miért műveltség és nem kultúra?

A kultúra latinul cultura, a colo, colere, azaz „művelni” igéből származik. .Eredetileg a föld megművelését jelentette. A kultúra kifejezés általános értelemben egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összességét jelenti. Az emléknap kultúra szava tehát más nyelvből, a latin nyelvből átvett szó. Ha tisztán magyarul szeretnénk megnevezni ezt az ünnepünket, akkor azt mondhatnánk, hogy A magyar műveltség napja. Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjében (hatodik átdolgozott, bővített kiadás, Debrecen, 2015) a kultúra idegen szó helyett kilenc magyar megfelelő szerepel: (köz)műveltség, lelki és szellemi élet, (meg)művelés, művelődési kör; hagyományok összessége; termelés, termesztett növény, ültetvény, művelt terület. Használjuk bátran, éljünk nyelvünk adta lehetőségekkel.

Kölcsey Ferenc A magyar nyelv ügyében című 1833-ban tartott országgyűlési beszédének összefoglalását Molnos Angéla a Megmaradásunkért, a magyar nyelv ügyében (Kiadta a Molnos Angéla Közhasznú Alapítvány, Debrecen, 2010) című könyvében részben saját szavaival, részben idézetekkel (Radnai Rezső, 1898) ismerteti:

Ha az ókori Róma hatalma csúcspontján állna, és mi mint egy meghódított gyarmat folyamodnánk a római tanácshoz avégett, hogy megszabadulhassunk nyelvünktől, akkor megérteném a választ, amit a főrendek adtak a magyar nyelv ügyében. Azzal érvelnek, hogy nyolc százada van összekötve a latin nyelv a magyar nemzettel. Sok érdek kapcsolódik ehhez, és ezért eltörléséhez, megváltoztatásához előbb meg kell vizsgálni a kívánság eredetét, kiterjedését, megvalósíthatóságát és az említett érdekekkel való egyeztetésének lehetőségét…

Én más érdeket nem ismerek, mint azt, hogy mi magyarok vagyunk, független, önálló nemzet akarunk lenni, tulajdon nyelvünkkel kívánunk élni. A nemzettel együtt született kívánságunk eredete. Azt hosszasan kutatni akarni nem más, mint puszta ürügy a további halasztásra. Természetesen kívánságunk kiterjedése nem lehet sem több, sem kevesebb, mint a magyar nemzet és ország, mint a kormány minden ágának határa. A megvalósításnak nincs semmi akadálya, hiszen mindnyájan tudunk magyarul beszélni.

Azt mondják továbbá a főrendek, lassan kell haladni, nem kell erőszakolni ezen lépést. De hát nem elég lassúság-e 43 év óta küzdenünk a nyelvért, és még most sem lennünk ott, hol lennünk kellene, s hol lenni akarnánk? Azonban a főrendek talán a lassúság gondolatát századokhoz kötik. Én nem így látom, hiszen tízszer, százszor lassabban haladtunk, mint kellett volna.

A főrendek azt mondják: annyi sok száz év óta a latin nyelv használata nem veszedelmeztette anyanyelvünk elsőbbségét és hathatóságát.

Tekintetes Rendek, mit véljek egy ilyen az egész nemzet tapasztalásával ellentétes állításról? Hát talán nem volt mindig elsőbbsége a latin nyelvnek? Anyanyelvünknek belső tulajdonságainál fogva Európa leghíresebb nyelvei mellett sincs miért szégyenkeznie, mégis hátra kellett maradnia. S emiatt hol áll egész tudományos műveltségünk és szépirodalmunk? Még a dánok és svédek parányi irodalma is előbb van a miénknél.

„És miért? Azért, mert járomba vetették nyelvünket; mert eltapodták, mert csúfot csináltak azon szerencsétlenekből, kik hazafiúságtól vezéreltetvén, ezen nyelv kiművelésére adták magokat. Én tudom, én igen is jól tudom, Tekintetes Rendek! Húsz év óta futom az írói pályát, és szenvedtem nem csak megvettetést, hátratételt, szegénységet, sőt üldöztetést is, mivel a nyelvet becsülni, mivel néhány társammal annak kiművelését czélba venni bátor valék. És még sincsen itt az idő, hogy nyelvünket felszabadítsuk?” (55-56 oldal)

Nem méltán kívánhatóak-e, hogy ne szegezzék magokat az ellem, a miért az őket megelőzött nagyok élni és halni dicsőségnek tartották. (57. oldal) – „Az elkeserített hazafiúság érzelmei nagy jogokat adnak, csak erős kebelben lángoljanak.”

Sokszor hallottam itt erkölcsi erőről szót ejteni. Ezen pillanatban szólítom fel a Tekintetes Rendeket ezen erőt kifejteni, s úgy vélem, nem hiába, mert én is, ki egyike vagyok a leggyengébbeknek, nyilvánosan és egyenesen kimondom, „előbb fog e kebel megrepedni, mintsem a nemzeti nyelvre nézve tett kívánságtól egy pillantásig is elálljak,” (58. oldal)

Nyomon követve Kölcsey országházi beszédét, elgondolkodhatunk azon, mennyire időtálló minden szava, mely nyelvünk akkori helyzetéről számol be. Köztudott, hogy most már nemcsak a latin, hanem főként az angol nyelvből átvett szavak és kifejezések uralják nyelvünket. Mindannyiunkat arra buzdít, hogy álljunk ki nyelvünk mellett, hiszen anyanyelvünk csakis így maradhat fenn.