A Czuczor-Fogarasi nagyszótár segítségével tanulmányozhatjuk ősi nyelvünket. Felfedezhetjük azokat a rejtett területeket, melyekkel nem találkozhatunk a tanházakban, mivel nem ebben a szellemben tanítják anyanyelvünket.
Nyelvünk az évek folyamán elvesztette hangalakjának, szókincsének, nyelvtanának, az egész szerkezetének, rendszerének tisztaságát.
Hogyan történhetett ilyen? Miért nem tudatosul ez bennünk? Hogy jobban lássunk, példával szemléltetem.
Magyar Adorján Az ősműveltség című könyvét olvasva figyeltem fel pár olyan jelenségre, mely a hangalak, pontosabban a gyökszó elhomályosulására vagy torzulására utal. Ennek okán, a máskép(p) írt szavaknak nem „látjuk”, nem érzékeljük a gyökeit. Például a szaggat szóban a gyök nem a „szag” hanem a „szak”, ugyanis szakaszokra bontunk, osztunk valamit. Ha valaki a szaggat alapján szeretné fürkészni eme szó tövét és annak jelentését, akkor zsákutcába jut. Hasonló példa a nyaggat, faggat, lélegzik. Ezekben a szavakban is a zöngétlen „k” hang a „g” hatására zöngéssé vált. Ezzel nem is lenne gond, hiszen kiejtéskor a mássalhangzók egymásra hatnak. Azzal van a baj, hogy ezeket a hasonulás következtében így írjuk. Nem lehet ezt a szabályt általánosítani, mert vannak kivételek. Például a „különben” szót vizsgálva kiejtéskor így módosul: külömben, a b hatására az n-ből m, ajakhang lesz. Amikor leírjuk, akkor megtartjuk az eredeti formát. Ez kellene történjen minden egyes ilyen változás esetében. A másképp, tulajdonképp szavakban a p kettőződött, szintén a kiejtés hatására, holott a kép ezáltal nagyon elhomályosul, hiszen képp lesz belőle. A lélegzik szót megfigyelve nem érzékeljük, hogy a léleg lélek.
A felsoroltak közük vegyük górcső alá a faggat szavunkat. Elemeire bontva fag-gat, szótő (gyök) és a gyakorító képző (gyök).
A fag szó számomra nem mond sokat. De ha a szó teljes értelmét nézem akkor ráébredek arra, hogy fak-gat eredetileg és nem fag-gat.
A Czuczor-Fogarasi szótár szerzői szerint a faggat címszónál ez olvasható:
|
jobban: FAKGAT, (fak-gat) áth. és gyakoritó, m. faggat-tam. Eredeti ért. úgy szorít, szorongat, nyomkod valamit, hogy fakadni legyen kénytelen. Faggatni a halhólyagokat, a hupolyagokat, a szőlőszemeket. Átv. ért. 1) gyötör, kinoz. Addig faggatták, mig megdöglött. Agyon faggatni valakit v. valamit. Nem jó a kölykes medvének fiát faggatni (Km.); 2) erősen vallat, mindent elkövet, hogy valamit kitudakoljon. Akármint faggatták, el nem árulá czinkostársait. Mindent megvallok, csak ne faggassatok. V. ö. FAKAD.
|
A faggat szó eredeti értelme már a mi szóhasználatunkban elhomályosult. Inkább az átvitt értelmet használjuk: vallat, mindent elkövet, hogy kitudakoljon valamit.
A fak gyök értelmét nézve az alábbiakat olvashatjuk a Czuczor-Fogarasi szótárban:
|
Elvont gyök, mely fak-ad, fak-aszt, fag-gat, (fak-gat) stb. származékokban él. Eredeti értelménél fogva jelent nagy bőség vagy teljesség miatti kitörést, ömlést. Természeti hangutánzó szó, s mind értelemben, mind hangban rokon vele a puk (pukkan, pukkad stb. szókban levő) gyök, csakhogy ez erősebb hangú és jelentésű.
|
Nyomon követhető a szótárban levő magyarázatok segítségével, hogy régi helyesírásunkban a faggat szavunkat fakgat-ként jegyezték. Valószínű, hogy a zöngétlen k a zöngés g hatására kiejtésben zöngéssé vált. Ezt a részleges hasonulást írásban is jelöljük. Pedig egyszerűbb lenne, ha az ilyen kiejtésbeli változások nem vonnák maga után az írásban való jelölést is. Vannak kivételek, mint például a színpad, melyben az n foghang a p ajakhang hatására m-nek ejtődik, de ezt írásban nem jelöljük.
Sokkal követhetőbb lenne a nyelvünk mind helyesírás mind pedig a gyökeink megtartása szempontjából, ha a helyesíràs nem módosulna ilyen esetekben.
